Félelem és reszketés, de végül győzelem a Hoffenheim ellen

Micsoda este, micsoda dráma! No, de ne szaladjunk ennyire előre, nem különösebben volt a levegőben, hogy péntek este egy újabb Bundesliga-klasszikus íródik.

A válogatott szünet előtti utolsó fordulóban a Hoffenheim látogatott a Signal Iduna Parkba, hogy megnyissa a BVB ellen a hétvégét, a Rose-legénységnek pedig volt mit kozmetikáznia a múlt heti, Freiburg elleni vereségen.

A sinsheimi alakulat nem kezdte rosszul a szezont, 4-0-ra simázták le az Augsburgot az első fordulóban, majd a Konferencia-liga csoportkörös Union Berlinnel játszottak egy kifejezetten szórakoztató, 2-2-es döntetlent, így magabiztosan várhatták a dortmundi kirándulást. A felek legutóbbi öt randevúja végén mindig a fekete-sárga gárda örülhetett, amikor a Signal Iduna Park volt a helyszín, és az összegyűlt nagyjából 25 ezer néző most is ebben reménykedett.

Marco Rose ezúttal sem számíthatott a térdsérüléssel küzdő Mats Hummelsre, de a meccs előtt bevethetőnek tűnő Emre Can sem heverte ki végül izomsérülését, így a vezetőedzőnek újfent okozhatott némi fejtörést a védelem összeállítása. Visszatért ugyanakkor a csapatba a korábban covid-protokoll alatt álló Meunier, így ezúttal ő foglalta el a jobb szélső posztját Passlack helyett, míg a védelem közepén Akanji párja ismét Witsel volt.

A Hoffenheim minden értelemben agresszívan kezdte a mérkőzést, a harmadik percben Kramaric fejesénél csupán a kapufa állt a sinsheimi gól útjába. A vendég játékosok igen kemény belépőkkel is jelezték, hogy nem kisasszonyfutballra érkeztek, Felix Zwayer játékvezetőnek észnél kellett lennie, hogy csírájában elfojtsa az bimbózó indulatokat. Baumgartner például már a 15. másodpercben besárgult, miután alaposan helyben hagyta Witselt egy kemény könyökössel, de hamarosan Poschnak és hazai részről Dahoudnak is villant a sárga.

A pattogós sinsheimi kezdést követően a hazai gárda szépen lassan átvette az irányítást, ezt bizonyítja a közel 70 százalékos labdabirtoklási arány is, de a Hoffenheim úgy tűnt remekül le tudja másolni a Freiburg múlt heti győztes taktikáját: nem engedtek gyors ellentámadásokat a Dortmundnak, Erling Haalandot pedig hatékonyan vették ki a játékból.

Kisebb-nagyobb helyzetek mindkét oldalon alakultak ki, de az első 45 perc nem hozott gólt, köszönhetően Baumannak vendég, és Kobelnek hazai részről.

A második játékrészben aztán beindult az a bizonyos üzlet, még három perc sem telt el a szünet után, máris üdvrivalgásban törhetett ki a dortmundi közönség. Bellingham szolgálta ki a tizenhatos vonalánál Reynát, az amerikai pedig precízen lőtte ki a rövid alsó sarkot, Baumannak esélye sem volt hárítani. Reyna egyébként minden idők legfiatalabb játékosa lett a Bundesligában, aki elérte az 50 mérkőzést, alighanem méltóképpen sikerült ezt megünnepelnie.

A dortmundi gól cseppet sem rogyasztotta meg a vendégeket, sőt. Kramaric nem sokkal később egyenlíthetett volna, de a horvát támadó ezúttal elpackázott egy olyan ziccert, amit csak nagyon ritkán szokott, ebben pedig oroszlánrészt vállalt a remekül védő Kobel, akinek a lábában elakadt a Hoffenheim támadójának lövése. Néhány perccel később azonban mégis egalizált a Hoeness-legénység, Geiger passzolta be a labdát a dortmundi védelem mögé, Baumgartner pedig éles szögből a hosszú alsóba zúdította a játékszert.

A 66. percben Malen szerezhette meg volna ismét a vezetést a BVB-nek, de Baumann jól ért le a rövid alsó sarokba tartó lövésére, három perccel később már a sinsheimi kapus sem segíthetett. Ekkor Bellingham elé pattant egy labda a tizenhatoson belül, az angol középpályás pedig elemi erővel bombázott a kapuba – némi segítséggel, ugyanis a lövés megpattant a blokkolni igyekvő Rudy sarkán.

A 74. percben ismét villant Kobel, Kramaric szabadrúgását piszkálta ki a hosszú felső sarokból, a túloldalon pedig a csereként beszálló Wolf előtt adódott két kisebb lehetőség. Amikor már éppen mindenki kezdte volna elkönyvelni a 2-1-es állást végeredményként, jött a hidegzuhany a hazaiak számára, egy pontrúgást követően Dabbur elé pattant a labda, akinek csupán az üres kapuba kellett azt betuszkolnia nagyjából egy méterről – nem volt nehéz dolga.

A slusszpoén viszont mégis a Dortmundé maradt, alig egy perccel a Hoffenheim egyenlítő találata után már ismét a BVB-nél volt az előny. Pedig, Baumann kapus mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne így legyen, előbb Julian Brandt, majd Moukoko közeli kísérletét hárította földöntúli bravúrral, a sinsheimi védelem viszont nem sietett segítségére és végignézte, hogy a harmadik kipattanót Haaland már kíméletlenül a kapuba bombázza.

Az i-re a pontot az egyébként remekül futballozó Marco Reus tehette volna fel, de a csapatkapitány közeli kísérlete csak az oldalhálót találta el, újabb gól viszont már nem született, így ha a játék képe alapján nehezebben is, de végül sikerült otthon tartania a három pontot a Dortmundnak.

Most két hetes szünet következik a klubfutballban a világbajnoki selejtezők miatt, a BVB legközelebb szeptember 11-én lép pályára a Leverkusen otthonában.