Michael Zorc: Élet Fekete-Sárgában

Senki nem játszott annyit a Borussia Dortmundban, mint Michael Zorc, és csupán Adi Preißler szerzett nála több gólt. Senki nem viselte nála hosszabb ideig a csapatkapitányi karszalagot, és senki nem ünnepelt nála több címet a klub színeiben. 44 évet töltött a klubnál: 20-at játékosként, 24-et pedig sportigazgatóként. Az idei szezon vége egy korszakot fog lezárni, melyről a Borussia Dortmund hivatalos oldalán emlékezett meg.

Németország, 1978: Helmut Schmidt a kancellár. A kézilabda-válogatott világbajnok lesz. A futballcsapat nehéz helyzetbe került, hiszen ekkor élték meg a córdobai szégyent az osztrákok elleni vereség által.

Dortmund, 1978: A változások első jelei kezdtek megmutatkozni az acél és a sör városában. Az egykori 116 bányából mostanra sok bezárt, de a kémények még füstölnek, a szénnel megrakott, végtelennek tűnő meneteket futó tehervonatok továbbra is dübörögnek a vasútvonalon a vas- és fémgyárak között. A Borussia – a város legnagyobb és legfontosabb futballklubja – ekkor már (újra) két éve szerepelt az élvonalban, noha még mindig nem tértek teljesen magukhoz a döbbenettől, amit a szezon végén a Mönchengladbach általi 12-0-s vereség okozott.

Eving, 1978. A Minister Stein és Fürst Hardenberg nevű szénbányák (továbbra is) a legnagyobb munkaadók ezen a területen az Ruhr-régió legnagyobb északi városában. A száraz nyárban a poros hamu az Eckey Stadion fölé szállt. Az itt megjelenő kavicsos pálya az otthona a TuS Eving-Lindenhorstnak, mely csapattól három ifjúsági játékos készült feljebb lépni, és a Borussia Dortmundhoz csatlakozni. Ekkor még nem tudták, de később mindhárman megnyerték a BVB-val az UEFA Bajnokok Ligáját 1997-ben. Stefan Klos mellett Lars Ricken, és jóval előtte Michael Zorc volt az egyik játékos, aki gyerekkori csapatát elhagyta 1978 nyarán. Aligha tudhatta, hogy ezzel elindul a történelmi úton egy csapattal, mely első német klubként képes lesz elhódítani egy nemzetközi kiírás serlegét, melyet előtte korábban senki nem tudott elérni.

Senkinek nem volt annyi mérkőzése a BVB színeiben, mint Zorcnak (572), és csupán Adi Preißler szerzett nála több gólt (159). Senki nem viselte nála hosszabb ideig a csapatkapitányi karszalagot (1988-tól 1997-ig), és senki nem ünnepelhetett nála több, fontosabb bajnoki trófeát. Michael Zorc itt töltött időszakában a BVB német bajnok lett 1995-ben, 1996-ban, 2002-ben, 2011-ben és 2012-ben is, megnyerték a Német Kupát 1989-ben, 2012-ben, 2017-ben és 2021-ben, valamint 1997-ben a Bajnokok Ligája, valamint a klubvilágbajnoki trófeát is a magasba emelhették – és a rendkívül fontos nyitótalálatot a tokiói döntőben nem más szerezte, mint a szurkolók kedvence, Michael Zorc.

Az önéletrajzában csupán egyetlen klubváltást láthatunk: a TuS Eving-Lindenhorsttól igazolt a Borussia Dortmundhoz. Ennél nagyobb lojalitást és klubazonosságot keresve sem lehet találni. Még amatőr napjaiban is, jóval a BVB-hez való igazolás előtt a fiatal Zorc rendre ott állt a déli lelátón, és a Fekete-Sárgákat biztatta:

“Dortmund egyik külvárosában, Evingben nőttem fel. Minden srác arról álmodott itt, hogy egy nap majd a BVB színeiben fog játszani. Boldog vagyok, hogy az egész karrieremet itt tölthettem el, és még több örömmel szolgálnak a megszerzett címek.”

1981-ben Zorc tagja volt a nyugatnémet válogatottnak, amelyik mind az U18-as Európa-bajnokságot, mind pedig a FIFA ifjúsági világbajnokságát is megnyerte. Az utóbbi, Ausztráliában megtartott tornán mind ő, mind pedig dortmundi csapattársa, Ralf Loose is mind a hat mérkőzésen pályára lépett. Ezt követően, 1981. október 24-én a Dortmund edzője, Branko Zebec megadta neki a lehetőséget a Bundesligában való debütálásra.

“Heinz-Werner Eggeling cseréjeként léptem pályára, majd a téli szünetet követően szinte valamennyi találkozón a kezdőcsapatban szerepeltem. Ez nem volt egy könnyű időszak, hiszen ekkoriban mellette az iskolai vizsgáimra is koncentrálnom kellett.”

– mondta el Zorc a profi futballba való bekerülésének útjáról, ami jelentősen másabb volt akkor, mint napjaink fiataljainak. Akkor nem voltak még a fiataloknak épített edzőközpontok, nem voltak a kluboknak szállásaik – és a katonai kötelezettség is fennállt. De, ha valaki Zorchoz hasonlóan a sportezredben volt, akkor kapott szabadságot arra, hogy az edzésre és a mérkőzésekre elmehessen.

A profik között az 1981/82-es szezon volt az első Zorc számára, aki kilenc mérkőzésen lépett akkor pályára. A korábbi évekhez hasonlóan a Borussia a középmezőny elején végzett, és 1966 után először került újra nemzetközi kiírásba a Dortmund, miután hatodik helyük erre feljogosította őket. A klub rövid időre tért vissza az európai porondra, és 1982. szeptember 15-én a 20 esztendős játékosa magától értetődően a kezdő 11-ben találta magát a Rangers elleni mérkőzésen, mely végül gól nélkül zárult.

Ekkor viszont Zebec napjai, mint vezetőedző meg voltak számlálva. Távozását követően Zorcnak kilenc edzője is volt – Feldkamp, Witte, Maslo, Tippenhauer, Franz, Konietzka, Ribbeck, Csernai és Saftig – mindössze négy év leforgása alatt. Ő jelentette a kevés állandóságot ebben a forgalmas időszakban. A védekező középpályás 25 gólt szerzett ezalatt a négy szezon alatt, és 1986 pünkösd hétfőjén a klub a szakadék szélén találta magát. A kieséses párharc második fordulójában a Fortuna Köln ellen a Borussia Dortmund összesítésben 3-0-s hátránnyal állt, és az 54. percben büntetőhöz jutottak – talán ez volt az utolsó esélyük arra, hogy megpróbáljanak visszakapaszkodni.

“Ez volt a karriered legfontosabb találata?”


Elképzelhető. Ha ez nem megy be, akkor valószínűleg kiestünk volna, és ki tudja, miként alakult volna a Borussia Dortmund történelme. A végén Jürgen Wegmann módosította az állást 3-1-re, és egyenlítette ki az összesített eredményt. Szerencsére akkoriban a kieséses párharcokban nem számítottak az idegenben lőtt gólok. A döntő mérkőzés Düsseldorfban volt, és ez az, ami megindította a híres BVB-utazóközönséget, hiszen akkor 30 vagy 40 ezer ember jött velünk, hogy buzdítson minket.

Reinhard Saftig vezetése alatt a BVB reneszánszát élte, a következő idényben egészen a negyedik helyig meneteltek, és kvalifikálták magukat az UEFA-kupába. Zorc 14 gólig jutott, a rá következő évben pedig 13-at szerzett. Az 1988/89-es idény felkészülése során az edző a talizmánjából szeretett volna csapatkapitányt csinálni. Az előző kapitány, Frank Mill megneszelte ezt a tervet, és úgy döntött, bevonja a történetbe Gerd Niebaum elnököt. Az esetből botrány lett, ami Saftig lemondásához vezetett.

Saftigot Köppel követte, és Mill lett végül a csapatkapitány Zorc helyett a szezonban. Mikor 1989. június 24-én egy 4-1-es Bréma elleni győzelmet követően a magasba emelhette a trófeát a csapat, ami a klub első sikere volt 1966 óta, akkor a dortmundi születésű játékos volt az, akinek először került a kezébe a kupa. Az ezt követő banketten Herbert Sandmann, az 1956-ban és 1957-ben is bajnoki címet nyerő csapat védője a következő szavakkal adta át BVB-s díszgyűrűjét Michael Zorcnak:

“Vedd el, nálad van a legjobb kezekben. Te vagy a Borussia jövője.” – aligha lehet ennél nagyobb elismerést kapnia egy Fekete-Sárgának.

Zorc szavaival élve:

“Ez egy hatalmas megtiszteltetés volt, amelynek jelentőségét csak az évek múlásával tudtam igazán értékelni és nagyra becsülni”.

Az evingeni származású csapatkapitány nemcsak a leghosszabb ideig regnáló csapatkapitányként vonult be a csapat történelmébe (1988-1997), hanem a legsikeresebbként is, hiszen csapatát kétszer bajnoki címre (1995 és 1996), egyszer Bajnokok-Ligája győzelemre (1997), valamint kupagyőzelemre is (1989) vezette.

Figyelembe véve az olyan illusztris elődöket, mint Adi Preißler, Wolfgang Paul és Aki Schmidt, ez mekkora büszkeséggel tölt el téged?


Kilenc évig kapitánynak lenni a klub egy igen sikeres időszakában olyan dolog, ami büszkeséggel tölt el. Egyértelműen voltak nálam jobb futballisták. Mi voltunk a német futball krémjének krémje a csapatban, plusz Julio César, Stéphane Chapuisat, stb. – mind topjátékosok.

Viszont kétségkívül te voltál a csapat házi gólrekordere 1995-ben és 1996-ban is, ráadásul védekező középpályásként.


Mindkét bajnoki győzelemmel záródó szezonunkat az jellemezte, hogy a csatáraink hosszú időre kiestek sérülések miatt. Lars Ricken és Ibrahim Tanko is sokat segített nekünk az ifjonti lendületével, de gólszerzésben nem érték be az elődöket. Feljebb kerültem egy támadóbb szerepkörbe, és képes voltam 15 gólt szerezni mindkét szezonban. Ez egyértelműen a legjobb szakasza volt a pályafutásomnak.

1996-ban viszont a klub szerződtetett egy posztriválist Paulo Sousa személyében. Hogy érezted magad ettől?


A jelen szerepemben tisztában vagyok azzal, hogy megy ez. A csapatnak szüksége van a vérfrissítésre. Akkor azonban nem igazán értettem ezt, noha már akkor viszonylag öreg voltam a 34 évemmel. Akkor volt egy-két súrlódásom emiatt Ottmar Hitzfelddel, de ezeken túl tudtunk lendülni.

Fontolgattad azt, hogy másik klubhoz igazolsz?


Noha már a pályám végéhez közeledtem – a nap már nyugodni látszott -, továbbra is rendkívül ambíciózus voltam, és voltak ajánlataim a Bundesligából és Japánból egyaránt. Szerencsére viszont úgy döntöttem, hogy itt maradok, és ezáltal Bajnokok Ligája-győztessé váltam. Ez volt a karrierem megkoronázása. Noha csak néhány percet játszottam a fináléban, az odáig vezető mérkőzésekben teljeskörűen érintett voltam.

Andreas Möller igazán le akarta cseréltetni magát a végső percekben, hogy pályára léphess, míg Matthias Sammer, aki a csapatkapitányi karszalagot viselte a döntőben, ragaszkodott hozzá, hogy te emeld a magasba a trófeát a ceremónián. Mindazon önérzetes személy mellett, aki jellemezte a csapatot, ez egy jele volt annak, hogy mekkora karaktere van a klubnak?


Ma egyéneknek hívjuk őket, a múltban az egoista szót használtuk rájuk. Nem mindig bírtunk egymás szemébe nézni a csapatban, de extrém profin kezeltük a helyzetet, amennyiben arról volt szó, hogy együtt kell elérjünk sikereket. A szurkolók skandálták a nevemet, de Ottmar tovább váratott. Sokkal másabb a helyzet, amikor becserélnek – még ha csak néhány percre is -, mintha egyáltalán nem lépsz a pályára.

Michael Zorc további egy évre maradt a klubnál. Ő lőtte a klubvilágbajnoki győzelmet érő találatot Tokióban, de többé már nem viselte a csapatkapitányi karszalagot. 1998-ban, 572 mérkőzés után a vezetőség tagja lett.

“Az első néhány évben gyakornok voltam csupán, nem volt meg a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy igazán sikeres lehessek a munkámban. Visszatekintve talán jobban jártam volna, ha hagyok magamnak némi időt és kreálok egy kis távolságot. Nem volt egyszerű ugyanis azokkal a játékosokkal dűlőre jutni, akikkel két hónappal korábban még együtt játszottam, együtt ünnepeltem címeket és együtt mentünk ki az éjszakába.”

Amint megszerezte a kellő tapasztalatot, a klub tőkéje szertefoszlott.

“Amint a klub pénzügyi krízise észrevehetővé vált, az én feladatom lett az, hogy megfelezzem másfél szezonon belül a kiadásainkat. Ennek ellenére az emberek továbbra is ugyanazt várták tőlünk, mint bármelyik másik Bajnokok Ligájában szereplő klubtól. A stadion továbbra is teltházas volt. Sok dolgot mostunk el, ami által ugyanúgy vonzóak maradtunk. Nem volt többé olyan csapatunk, ami képes volt a legmagasabb szinten történő versengésre”

– mondta el Zorc a 2003-tól kezdődő időszakról. Ha most nézzük, a többi, anyagi gonddal küszködő klub helyzete közel sem annyira súlyos, mint az akkori Dortmundé, így az azóta sportigazgatói szerepkörben ténykedő szakember szerepét nem lehet alábecsülni a probléma megoldásában. Ahogy ő fogalmazott:

“Nem volt akkoriban könnyű dolgom. Az elején csupán egyéves szerződéseket kaptam. Számomra a 2004 és 2008 közötti időszak volt a legnehezebb a klubnál. Nagyon hálás vagyok annak, hogy Aki Watzke mindig tartotta a hátát értem.”

Azonban a német futballban leghosszabb ideje ténykedő sportigazgató, aki 24 éve tölti be tisztségét rengeteg dolgot jól is kellett, hogy csináljon. Az egyik ilyen, talán a legjobb döntése Jürgen Klopp szerződtetése volt. Zorc a Sheratonban találkozott a frankfurti repülőtéren a Mainz trénerével, és rögtön azzal nyitott:

“Jürgen, te vagy az utolsó dobásom.”

Végül ez a dobás telitalálat lett. “Következetesen a fiatalokra helyeztük a fókuszt, Jürgen pedig új életet lehelt a klubba” – mondta el erről Zorc, aki szerint ez a klub történetének legsikeresebb évtizede volt. 2010 óta a Borussia Dortmund állandó tagja a nemzetközi kupamezőnynek, folyamatosan a Bundesliga topcsapatai között szerepelnek még a Klopp-érán túl is. A 2011 és 2012-es bajnoki cím, valamint a 2013-as BL-döntő óta azonban a legmagasabb szinteket már nem sikerült elérnie a csapatnak.

“A csúcsra feljutni már most sem könnyű, de ott is maradni még nehezebb feladat.”

Akárhogy is, a BVB így is másodikként zárta a bajnokságot, hatodik alkalommal az elmúlt 10 év során, ami szintén – többek között – a klubtól hosszú idő után távozó Michael Zorc érdeme.