A Chelsea elleni 2-0-s vereséget követően Edin Terzic, Alex Meyer, Marius Wolf, Nico Schlotterbeck és Emre Can értékelt.
Edin Terzic: “Nagyon kemény döntés volt ezért büntetőt ítélni, de még keményebb volt elfogadni az újrarúgatás tényét, miután Salih Özcan túl korán mozdult be a büntetőterületre. Havertz is megállt a mozgásban a lövést megelőzően, és a Chelsea játékosai léptek be először a 16-oson belülre. Azt mondták nekünk, hogy ennek semmi jelentősége. Kíváncsi vagyok, hogy akkor is újrarúgatták volna-e a büntetőt, ha az elsőre bemegy. De mostmár túl sokat beszéltünk a bíróról. Két nagyon szoros mérkőzésen vagyunk túl, és eszméletlen keserű ez az egész, amit le kell nyelnünk, hihetetlenül csalódottak vagyunk. A második játékrészben rendkívül dominánsak voltunk, és a két mérkőzés teljesen kiegyenlített volt. A Chelsea megérdemelte a továbbjutást, de mi is ugyanennyire érdemesek lettünk volna rá. A 10. perctől kezdődően átvettük az irányítást, és a legjobb helyzeteik lesszituációból indultak. A második játékrészben tudtuk fokozni a nyomást, de sajnos nem találtunk be a kapujukba.”
Alexander Meyer: “Hihetetlen nagy csalódás ez. Szerettük volna folytatni ezt az utat. Erős pozícióból vághattunk ennek neki, magas elvárásokat támasztottunk magunkkal szemben, de nem tudtuk elég korán felvenni a ritmust. Nem volt meg az az önbizalmunk, ami általában jellemez minket. Az első félidő közepén kezdtük el átvenni az irányítást, ennek ellenére a Chelsea végig veszélyes volt, ráadásul a büntető nagyon a kezükre játszott. Mindent megpróbáltunk, de a végső kegyelemdöfést az akcióink végén nem tudtuk bevinni.”
Marius Wolf: “Keserű érzés, de el kell ezt fogadjuk. A büntetőnél nem mozdítottam a labda felé a kezem – nem volt szándékosság bennem, a karom a testem része, és még mindig fordulás közben voltam. Miután betaláltak, a Chelsea hátrahúzódott öt védővel. Volt két vagy három helyzetünk, hogy hosszabbításra mentsük a mérkőzést. Ma a csalódás uralkodik a levegőben, de holnaptól már a Schalkéra kell koncentrálnunk, vissza akarunk térni náluk a győzelem útjára.”
Nico Schlotterbeck: “Túl passzívak voltunk az első játékrészben, így nem szabad csodálkoznunk azon, hogy 1-0-s hátrányba kerültünk. Nagy hatást gyakoroltunk a mérkőzésre a 10. és 35. percek között, de nem tudtuk ezt góllal érvényesíteni – jelen voltunk a játékban, de nem tudtunk rá hatást gyakorolni a pályán. A szünetről visszajőve ráadásul azonnal 2-0-s hátrányban találtuk magunkat. Nem adtunk túl sokat az ellenfelünknek a második játékrészben, és bár volt egy óriási lehetőségünk Jude révén, végül 2-0-s eredmény szerepelt az eredményjelző táblán, így kiestünk. Túl mélyen védekeztek, így még nehezebbé vált nyomás alá helyezni őket. Ennél többel is eljöhettünk volna.”
Emre Can: “Hogy történhetett ez? Nem értem a második büntetőrúgásnál kialakult szituációt. Eltalálta a kapufát – vége a dalna. A bíró az egész mérkőzésen arrogáns volt – megpróbáltunk normálisan beszélni vele a félidőben, és csak annyit mondott: “látjuk mi még egymást később”. Arra viszont büszke vagyok, hogy ennek a csapatnak lehetek a tagja. Tisztességes teljesítménnyel álltunk elő, nem hoztuk szégyenbe magunkat, összességében nem érdemeltünk vereséget.”